Vasárnap 18 órakor az NB I alapszakaszának zárásaként a címvédő DVTK otthonában lépünk pályára. A találkozónak nagy a tétje, mert nagyban meghatározza, hogy hányadik helyről vágnak neki a csapatok a rájátszásnak.

 

Győzelmünk esetén nincs sok kérdés, ebben az esetben szinte biztos a második helyünk, ahhoz, hogy elsők legyünk, a Sopron Basketnek ki kellene kapnia a Szekszárd vendégeként.

 

Ha Miskolcon kikapunk, akkor viszont számolgatás kezdődik, hiszen jó eséllyel a DVTK, mi és az NKA Universitas Pécs – a baranyaiak a Vasast fogadják – is 18 győzelemmel és 4 vereséggel zár. Ilyenkor pedig minitabella dönt az egymás elleni eredmények alapján. Az biztos, ha kikapunk, a címvédő lesz a második, mi 18 pontosnál kisebb vereség esetén a harmadik helyen végzünk, a Pécs pedig egyedik lesz. Viszont a 18 pontnál nagyobb fiaskó esetén a pécsiek beelőznének bennünket. Ha viszont a Pécs nagy meglepetésre kikapna otthon, akkor csak a DVTK elleni mérleg dönt a 2. és a 3. helyről, ebben az esetben a hazai 72–58-as eredmény a kiindulópont. Azaz 14 pontnál kisebb vereség esetén maradnánk a 2. pozícióban. Persze erre – sőt, a vereségre – nem is gondolunk, de a teljes képhez ez is hozzátartozik. Az egyébként már eldőlt, hogy 2. helyezettként a Vasas, 3.-ként a TFSE, 4.-ként pedig a Szekszárd jönne velünk szembe a negyeddöntőben. Ha mégis alapszakaszt nyernénk, akkor az ellenfél a Cegléd vagy a Dávid Kornél KA lenne.

 

Ami a két csapat egymás elleni múltját illeti, a miskolciak valamivel jobban állnak. Eddig 60 mérkőzést játszott a két csapat, ezeken 26-szor győztünk mi, 34-szer a borsodiak. Ha csak a bajnokságot nézzük, akkor 25–29-re állunk. Legutóbb hazai pályán az ellenünk elért ötmeccses  győzelmi sorozatot tudtuk megállítani.

 

A győri meccsen sokáig szorosan alakult a mérkőzés, az első negyed végén minimális volt a különbség a javunkra (21–20). A második szakaszban is fej fej mellett haladt a két csapat, a nagyszünetben 33–30-ra vezettünk. A fordulást követően is nyílt volt a találkozó, a zárószakaszra ötpontos előnnyel fordultunk. Ebben sikerült tíz pont fölé növelni a különbséget (60–47). Innen már kézben volt a mérkőzés, csak a különbség volt kérdés.

 

A legutóbbi fordulóban egyik csapat sem remekelt. Bár jó meccset játszottunk Sopronban, végül simán kikaptunk (91–75), a tavalyi aranyérmes DVTK viszont nyögvenyelősen tudott csak nyerni Szekszárdon (91–85). Kérdés, ebből a hullámvölgyből melyik csapat tud jobban kilábalni.

 

Vezetőedzőnk, Cziczás László így várja a nagyon fontos rangadót: – Nagyon meg vagyok elégedve a lányokkal, rengeteg munkát beletesznek az edzésekbe. Bízom benne, hogy előbb utóbb ki is jön majd nekik a lépés, mert megérdemelnék, hogy sikeresek legyenek.

fotó: Dr. Németh-Csigai Krisztina